TOVÁBB BRINGÁSOK ÉS BARÁTAIK

Tolna Városi Bringások és Barátaik

TOVÁBB.
A mi történetünk.

A névválasztásnál fontos szempont volt, hogy fedje a tevékenységünket és ne egy nehezen kiejthető mozaikszó legyen a rövid nevünk.
Így lettünk TO lna VÁ rosi B ringások és B arátaik - TOVÁBB.

A közös élményért – archív TOVÁBB-fotó

01 · TOVÁBB történet

A közös élményért

Azt hiszem sok olyan dolgot csinálunk, amiben - ha megkérdezünk tíz embert - ők is mindannyian szívesen részt vennének, nekik is sokszor dédelgetett álmuk az a dolog, de ha arra kerül a sor, hogy tényleg meg kellene valósítani, akkor elbizonytalanodnak, megriadnak, jobb esetben programütközésre hivatkozva - önmagukat is meggyőzve - lemondanak az élményről.

Kaland és kihívás – archív TOVÁBB-fotó

02 · TOVÁBB történet

Kaland és kihívás

Mert milyen jó arról beszélgetni nyugalmas téli estéken, hogy nyáron elmegyünk 8-10 napra bringázni, nagy csapattal, magunk viszünk mindent, teljes önellátás stb. Ugyanakkor, ha a részletekbe is belegondol az ember: nagy nyári meleg; minden cuccot vinni kell; mi van, ha fúj a szél? (mert az gyakran fúj és szembe); hogy vészeljük át az esőt; hol alszunk; hol tisztálkodunk; mi van, ha történik valami baleset? Igen, ezek jogos és súlyos kérdések, de mindegyik megoldható és ez adja az igazi, maradandó élményt.

Így kezdődött – archív TOVÁBB-fotó

03 · TOVÁBB történet

Így kezdődött

Az egyesület 1990. március 15-én alakult, de megelőzte egy '82-től indult időszak. Akkoriban minden középiskolának működtetnie kellett egy Országjáró Diákkört (ODK). Központilag finanszírozták a tevékenységet, vásárolhattunk sátrakat, gumimatracokat és havonta legalább két napot turisztikával, kirándulással kellett töltenünk.
Ebben az időszakban rendszeresek voltak a műsorral egybekötött koncertek, bulik (karácsony előtt, március 15-én).

Túrák, közösség – archív TOVÁBB-fotó

04 · TOVÁBB történet

Túrák, közösség

De Jaksi bácsi nem csak ide, ebbe az erdőbe hozta el a diákjait. Az Óbánya környéki erdőket, és a váraljai erdőket is alaposan feltérképeztette velünk. Meg az ország szinte minden táján található erdőket, mezőket, susnyásokat, bozótokat, vaddohányos csalitokat, aratás előtt álló és learatott búzatáblákat, már legtöbbször sátrakkal, hálózsákokkal, bográcsokkal és üres üvegekkel felpakolt biciklis csapat élén, hol hátszélben, de főleg szembeszélben, úttalan és utas utakon. Velünk, akik időközben a tanítványaiból a barátai lettünk, ahogy a mi sok másik barátunk is az ő barátjává vált.

Amit útközben felfedezünk – archív TOVÁBB-fotó

05 · TOVÁBB történet

Amit útközben felfedezünk

A vajtai strandon - vízre várva

Olyan helyekre jutunk el így, amiken autóval, busszal, vonattal csak átsuhanni lehet. Sok szépet ismerhet meg így az ember, jellegzetes falvakat, érdekes, vadregényes tájakat, kis települések nevezetességeit, strandjait, fürdőit.

Az egyes (eddig feldolgozott) programokról készült élménybeszámolók a TÚRÁK menü alatt olvashatók.

06 · TOVÁBB történet

SPES együttes

A nyolcvanas évek elején alakult egy együttes Tolnán. A zenekar a Spes nevet kapta, ami magyarul esélyt jelent. Némi túlzással azt lehetett mondani, hogy a tagok hangszerekkel való megismerkedése időben egybeesett a zenekar alapításával. Nos, egy kivételtől eltekintve az alapítók azóta se váltak hangszerük igazi virtuózává, sőt, van köztük, aki máig nem tud rendesen zenélni. Érdekes viszont, hogy soha nem ez számított. Közönség és a zenekar nagyszerűen egymásra talált. ...

Spes biográfia ↗
Jaksi bácsi

07 · TOVÁBB történet

Jaksi bácsi

Jaksi bácsi biztosan jól érezte magát sétálgatva a matematika rengetegében is, de az ő igazi küldetése a természetben való bolyongás megismertetése és megszerettetése volt, egy vidám és összetartó baráti társasággal. Tökéletesen csinálta, még ha ő maga nem is volt mindenben tökéletes. Nem tudom például, hogy tudós matematikusok körében mennyi fejtörést okozott a „rövidebb utak Pámer Jakab-féle paradoxona”. Mi mindenesetre előbb-utóbb meg tudtuk fejteni ezt a rejtélyt.

Jaksi bácsi emléktábla avatás 2021.11.20 Az év civil szervezete 2017
Gyuszi bácsi a Bezerédj család emlékezetét ápoló megemlékezésen

08 · TOVÁBB történet

Gyuszi bácsi a Bezerédj család nyomában

Több mint 20 éve rendszeresen Gyuszi bácsi és a TOVÁBB Szabadidős Társaság kerékpárosai megemlékeznek Bezerédj család kishídjai temetőjében a család technológiai és kulturális örökségéről. Gyuszi bácsi minden alkalommal egy egy anekdotával igyekszik megismerteni ennek a korszaknak a jelentős fejezeteit.

2026 évi koszorúzás

Kapcsolat

Elérhetőségeink

E-mail
info@tovabb.hu
Telephely
7130 Tolna Víztorony u. 15/3

Jaksi bácsi emléktábla avatás 2021.11.20

Thalész tétele. Ez volt az első emlékeink egyike vele kapcsolatban. (Nem tévesztendő össze Pálesz-tételével, amit csak egy kicsit később elemeztünk együtt vele.)
Szóval a Jaksi bácsi (akit akkor még Rumcájsznak is hívtunk a nagy szakálla okán), a Thalész-tételét olyan szabatosan tudta elmagyarázni és olyan szépen, mívesen, már-már étvágygerjesztően tudta felírni a táblára, hogy az egyszeri gimnazistának egy pillanatra még az is megfordult a fejében, hogy milyen szép dolog is ez a matematika. Persze előfordult olyan is, hogy a Jaksi bácsi által levezetett egyenlet sehogy se stimmelt. De ő ebből soha nem csinált presztízskérdést: megnézte, mi volt a hiba, elkezdte újból és végül felírta a jó megoldást. Ebből is láthatta az ember, hogy szép dolog ugyan a matek, de ha még a tanár is eltévedhet néha a matematika elvarázsolt, rejtélyes erdejében, akkor nem biztos, hogy az egyszeri gimnazistának mindenképpen arrafelé kell barangolnia.

Az ilyen egyszeri gimnazisták szerencséjére azonban Jaksi bácsi másfajta erdők útvesztőiben még otthonosabban mozgott, és ott talán még szívesebben navigálta a diákjait. Az elsők között éppen a Kelet-Mecsek erdőibe vezetett az útjuk, történetesen pont ide, a Zengőre. Negyven évvel ezelőtt viszont még nem jártak különbuszok, meg különterepjárók errefelé. Gyalog jöttek a gimnazista fiúk-lányok meg a matek-technika tanáruk, néhol térdig érő hóban, egyesek lábán műbőr Tisza-cipőkkel, amik a pihenőnél, a tábortűznél olykor lángra lobbantak.

De Jaksi bácsi nem csak ide, ebbe az erdőbe hozta el a diákjait. Az Óbánya környéki erdőket, és a váraljai erdőket is alaposan feltérképeztette velünk. Meg az ország szinte minden táján található erdőket, mezőket, susnyásokat, bozótokat, vaddohányos csalitokat, aratás előtt álló és learatott búzatáblákat, már legtöbbször sátrakkal, hálózsákokkal, bográcsokkal és üres üvegekkel felpakolt biciklis csapat élén, hol hátszélben, de főleg szembeszélben, úttalan és utas utakon. Velünk, akik időközben a tanítványaiból a barátai lettünk, ahogy a mi sok másik barátunk is az ő barátjává vált.

Jaksi bácsi biztosan jól érezte magát sétálgatva a matematika rengetegében is, de az ő igazi küldetése a természetben való bolyongás megismertetése és megszerettetése volt, egy vidám és összetartó baráti társasággal. Tökéletesen csinálta, még ha ő maga nem is volt mindenben tökéletes. Nem tudom például, hogy tudós matematikusok körében mennyi fejtörést okozott a „rövidebb utak Pámer Jakab-féle paradoxona”. Mi mindenesetre előbb-utóbb meg tudtuk fejteni ezt a rejtélyt.
Amiben viszont képtelen volt hibázni, az az útmenti vadkempingező táborhelyek éjjeli órákban, vaksötétben történő érzékelése. Nyilván volt erre valami külön érzékszerve, más hihető magyarázatot még nem sikerült találni erre a kunsztjára.

Ahogy – így visszatekintve – az is eléggé hihetetlen, hogy miként tudott egy ilyen, már csak a régóta tartó fennállása miatt is különlegesnek számító, negyven év után is többé-kevésbé összetartó társaságot egybefogni és megtartani maga körül. Nyesegetve a vadhajtásokat, elviselve a különféle nyafogásokat és nyakasságokat, egy irányba terelgetni a gyakran széttartó erőket, kezelni a mindenféle hülyeségeket. Mindezt általában egy hangos szó nélkül, ésszerűen, higgadtan, bölcsen mosolyogva.

Biztos van, aki már belegondolt, hogy Jaksi bácsi nélkül nagyon másképp alakult volna az életünk, néhányunk számára valószínűleg gyökeresen másképp. Persze lehet, hogy találtunk volna más jóbarátokat, más szerelmeket, más társaságot, lettek volna másfajta csodálatos élményeink. Ehettünk volna bordaporcos babgulyások helyett rántott szárcsákat, megalakíthattuk volna a TOVÁBB helyett a NETOVÁBB-ot, és így tovább. De talán mi itt egyetérthetünk abban: egyáltalán nem bántuk meg, hogy életünk egy jelentős darabját Jaksi bácsi gondjaira bíztuk.

Egyetlen dolgot vethetünk csak a szemére: túl korán hagyott itt bennünket, túl hamar váltunk az árváivá. Az elmúlt bő egy év meg is mutatta, hogy nélküle olykor van némi zavar az erőben. De nem csak ezért hiányzik.
Reménykeltő viszont, hogy mindannyian tudjuk: annyival biztosan tartozunk neki, hogy nem hagyjuk szétesni azt a csapatot, aminek ő volt a biztos pontja, az alfája, meg még az origója is, hogy visszatérjünk egy kicsit a matekhoz.
És az is elvárható, hogy egy ilyen kivételes pedagógusi, közösségteremtő, természetbaráti életútra egy tábla emlékeztesse az utókort ezen a szimbolikus helyen.

Ami azonban ennél az emléktáblánál is fontosabb, az az, hogy Pámer Jakab, a fáradt vándorok istápolója, a rövidebb utak tudója, az árcsökkentett kempingbelépések és kompátkelések varázslója, a Vén cigány utánozhatatlan versmondója, a Spes és barátai koncertek nélkülözhetetlen dalnoka, mindannyiunk szeretett és tisztelt Jaksi bácsija, mindig itt él majd a szívünkben.

Steinbach Zsolt (sk)