TOVÁBB BRINGÁSOK ÉS BARÁTAIK

SPES együttes

1982-ben alakult meg a Nervekillers, a Spes „jogelődje”, a Földvári Mihály Gimnázium akkori IV. A. osztályának néhány diákjából. A tagok: Müller József, Tomecskó Tamás, Klem Zsolt, Steinbach Zsolt. A zeneszerszámok: akusztikus gitárok és a legendás gimnáziumi lábi fújtatós harmónium.

Bár a zenekar alakulása időben kb. egybeesett a hangszerekkel való megismerkedéssel, zömében saját számokat játszott az együttes, meghatározhatatlan stílusban, amire talán az ősprimitív kifejezés illik a legjobban. Olyan számok születtek ekkor, mint a Füst és bor, Emlék, Vállamon a nagy kereszt, A kutya, Csilla, de legalább egy „feldolgozást” is játszott a csapat – a Skorpiótól a Dédapám-at.

A Spes (latinul Esély) ebből a formációból nőtt ki 1984-ben. Az első felállás: Manzinger László (dob), Deák László (ritmusgitár), Müller József (szólógitár, ének), Tomecskó Tamás (billentyű, ének), Steinbach Zsolt (basszusgitár). A Spes számok zöme 1983-84-ben íródott (Ballada egy katonáról, Bevonuló blues, Altató, Továbbszolgáló blues, Félelem, Leszerelő blues, Ars musica, Ködből csöndből, Azt hitte).

1985-ben csatlakozott a társasághoz Mozbacher Zoltán (dob). Ez volt a Spes legstabilabb felállása. Az első nagyobb közönséget vonzó tolnai koncert 1985 májusában tört ki. Újabb számok születtek (Vád, Vigyázok rád, Orgia, Ismét kevesebben, Mi maradunk). A koncertekre állandó közönség járt, a zenekari tagokból és – részben a régi gimnáziumi – barátokból egy igen erős, összetartó közösség alakult ki, amelyből a rendszerváltás után a TOVÁBB Szabadidős Társaság bimbózott ki.

1986 decemberében rendezték a legnagyobb Spes koncertet a tolnai művelődési házban, vendégfellépők, köztük Horváth H. László közreműködésével, akinek az Esti sörözés a Micibárban című opuszt köszönheti az együttes. Ez az időszak volt a Spes első „fénykora”.

1987-88-ban katonaság, házasság, munkahelyváltozás miatt átmenetileg alábbhagyott a lendület. 1988-ban új ritmusgitáros (Sárosi Zoltán) és billentyűs (Kasza Endre) érkezett. Ekkortól rendszeressé váltak a karácsonyi, később a március 15-i ünnepi, zenés műsorok, illetve bulik, amelyeken több barát is fellépett, közreműködött. Ekkor már zömében nem saját számokat játszott az együttes.

1990-ben Komjáthy Árpád lett a billentyűs. 1991 áprilisában a szentesi Amatőr Rockzenekarok Találkozóján 3. helyezést ért el a zenekar, a Mozbacher-Müller-Sárosi-Komjáthy-Horváth felállásban.

A Spes 1992 közepére fokozatosan megszűnt. Három tagja – Mozbacher, Müller, Komjáthy – az Electric Soul-ba igazolt.

2016 adventjén, harminc évvel a nagy ünnepi koncert után, egy alkalomra újra színpadra állt a Spes, a „klasszikus” felállásban.

Egy kivételtől eltekintve az alapítók később sem váltak hangszerük igazi virtuózává; volt köztük, aki saját bevallása szerint nem tudott rendesen zenélni. Mégsem ez számított: a közönség és a zenekar nagyszerűen egymásra talált.

SPES 1982–2017

  1. Biográfia
  2. Nyitány
  3. A halál szempilláján
  4. Bevonuló blues
  5. A vád
  6. Ködből csöndből
  7. Ballada a katonáról
  8. Vigyázok Rád
  9. Leszerelő blues
  10. Továbbszolgáló blues
  11. Proximális
  12. Orgia
  13. Esti sörözés a Micibárban
  14. Altató
  15. Altató - Tolnai Ifjúsági Fúvószenekar előadásában

A klasszikus felállás tagjai

  • Deák László – gitár, ének
  • Mozbacher Zoltán – dob
  • Müller József – gitár, ének
  • Steinbach Zsolt – bass, ének
  • Tomecskó Tamás – billentyű, ének
Vissza a TOVÁBB történetéhez