A zenekar története
Spes biográfia
1982-ben alakult meg a Nervekillers, a Spes „jogelődje”, a Földvári Mihály Gimnázium akkori IV. A. osztályának néhány diákjából. A tagok: Müller József, Tomecskó Tamás, Klem Zsolt, Steinbach Zsolt. A zeneszerszámok: akusztikus gitárok és a legendás gimnáziumi lábi fújtatós harmónium.
Bár a zenekar alakulása időben kb. egybeesett a hangszerekkel való megismerkedéssel, zömében saját számokat játszott az együttes, meghatározhatatlan stílusban, amire talán az ősprimitív kifejezés illik a legjobban. Olyan számok születtek ekkor, mint a Füst és bor, Emlék, Vállamon a nagy kereszt, A kutya, Csilla, de legalább egy „feldolgozást” is játszott a csapat – a Skorpiótól a Dédapám-at.
A Spes (latinul Esély) ebből a formációból nőtt ki 1984-ben. Az első felállás: Manzinger László (dob), Deák László (ritmusgitár), Müller József (szólógitár, ének), Tomecskó Tamás (billentyű, ének), Steinbach Zsolt (basszusgitár). A Spes számok zöme 1983-84-ben íródott (Ballada egy katonáról, Bevonuló blues, Altató, Továbbszolgáló blues, Félelem, Leszerelő blues, Ars musica, Ködből csöndből, Azt hitte).
1985-ben csatlakozott a társasághoz Mozbacher Zoltán (dob). Ez volt a Spes legstabilabb felállása. Az első nagyobb közönséget vonzó tolnai koncert 1985 májusában tört ki. Újabb számok születtek (Vád, Vigyázok rád, Orgia, Ismét kevesebben, Mi maradunk). A koncertekre állandó közönség járt, a zenekari tagokból és – részben a régi gimnáziumi – barátokból egy igen erős, összetartó közösség alakult ki, amelyből a rendszerváltás után a TOVÁBB Szabadidős Társaság bimbózott ki.
1986 decemberében rendezték a legnagyobb Spes koncertet a tolnai művelődési házban, vendégfellépők, köztük Horváth H. László közreműködésével, akinek az Esti sörözés a Micibárban című opuszt köszönheti az együttes. Ez az időszak volt a Spes első „fénykora”.
1987-88-ban katonaság, házasság, munkahelyváltozás miatt átmenetileg alábbhagyott a lendület. 1988-ban új ritmusgitáros (Sárosi Zoltán) és billentyűs (Kasza Endre) érkezett. Ekkortól rendszeressé váltak a karácsonyi, később a március 15-i ünnepi, zenés műsorok, illetve bulik, amelyeken több barát is fellépett, közreműködött. Ekkor már zömében nem saját számokat játszott az együttes.
1990-ben Komjáthy Árpád lett a billentyűs. 1991 áprilisában a szentesi Amatőr Rockzenekarok Találkozóján 3. helyezést ért el a zenekar, a Mozbacher-Müller-Sárosi-Komjáthy-Horváth felállásban.
A Spes 1992 közepére fokozatosan megszűnt. Három tagja – Mozbacher, Müller, Komjáthy – az Electric Soul-ba igazolt.
2016 adventjén, harminc évvel a nagy ünnepi koncert után, egy alkalomra újra színpadra állt a Spes, a „klasszikus” felállásban.
Egy kivételtől eltekintve az alapítók később sem váltak hangszerük igazi virtuózává; volt köztük, aki saját bevallása szerint nem tudott rendesen zenélni. Mégsem ez számított: a közönség és a zenekar nagyszerűen egymásra talált.
SPES 1982–2017
- Biográfia
- Nyitány
- A halál szempilláján
- Bevonuló blues
- A vád
- Ködből csöndből
- Ballada a katonáról
- Vigyázok Rád
- Leszerelő blues
- Továbbszolgáló blues
- Proximális
- Orgia
- Esti sörözés a Micibárban
- Altató
- Altató - Tolnai Ifjúsági Fúvószenekar előadásában
A klasszikus felállás tagjai
- Deák László – gitár, ének
- Mozbacher Zoltán – dob
- Müller József – gitár, ének
- Steinbach Zsolt – bass, ének
- Tomecskó Tamás – billentyű, ének