...tovább szabadidős társaság...

 

6. Velencei-tó

1986 júliusa

A Dunán Gerjennél átkelve a Szelidi-tó kempingjében vertünk tanyát. Másnap az 51-es úton felmentünk Dunaújvárosig és komppal át a városba.

Perkáta előtt az árokban, egy reklámszatyorban két öklömnyi kutyakölyköt találtunk. Néhány naposak lehettek csak, mert még a szemük nem nyílt ki. Hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk életben tartani őket. A következő faluban a lányok vettek tejet és megkezdődött a három óránkénti etetés! Agárdra érve a gyógyszertárban vásároltunk cumit és a kempingben - az ott táborozó kisgyerekek örömére is - megkezdődött a szertartásos kutyakölyök-nevelés. Náhányan - Szentes Csabi vezetésével - a tavat sem kerülték meg velünk, mert másfél óra kerekezés után vissza kellett fordulniuk, nehogy az etetés késsen!

Rekkenő hőségben másztunk fel bringákkal a meleg-hegyi kilátóba, majd le a Pákozdra. Ott a parkolóban egy presszóban próbáltunk lehűteni magunkat, ami olyan jól sikerült, hogy estére már belázasodtam, a következő napokban rázott a hideg és marékszámra beszedett lázcsillapítóval értünk le Tolnanémedibe Zsófiékhoz. Ott, amíg a többiek vígan buliztak én a hűvös szobában vártam a fuvart, hogy végre Tolnára érjek.

Ui.: A két kutyus felépült, a kicsit Gyöngyinek neveztük el, és közel 15 évig nagyon sok örömet szerezve, legalább 10 almot fel is nevelt szüleimnél.

  A túráról készült képek